Néhány nevezetességgel mi is büszkélkedhetünk. A régmúltat idéző építményeinket szeretnénk megóvni az utókornak. Ehhez elengedhetetlen, hogy a meglévőket gondozzuk, de az új tartalommal való megtöltés se idegen tőlünk, ha így tudjuk megőrizni múltunk egy kis szeletkéjét, belecsempészve a jelent is. Ilyen értékeink a szélmalom, a tájház, a vasútállomás, a messzelátó, de például a medence is, ami nem olyan túl régi, és most is eredeti funkcióját tölti be. Néhány mondatos ismertetőben, a rendelkezésünkre álló információk alapján sétára hívjuk, kedves látogató!
Az oromi szélmalom
Környékünkön a 11 régi szélmalom közül egyedül épen maradt „Bajúsz” szélmalom a Nagy úton 1869-ben épült, melynek tulajdonosa Kovács (Lukács) István volt.
A malom téglából készült, a vitorlát a szél irányába hatalmas fa gerendákkal fordították. A malom mellet a tulajdonos nádtetős tanyája helyezkedett el, amely a lakóhely mellett, mint raktár szolgált. Működése a hatvanas évekig tartott, utána az épület sorsára lett hagyva, és a mellé épült tanyát is lebontották.
1986-ban az oromi Vadászegyesület tulajdonába került az épület, és a szabadkai Műemlékvédelmi intézet által elkészültek a tervek a szélmalom és a molnárház revitalizációjára. A munkálatok változó intenzitással folytak a helyi szervezetek és a Vadászegyesület rendelkezésre álló anyagi eszközeitől függően. Az elképzelés az volt, hogy az épületet és a molnárházat visszaállítják eredeti állapotába, amely otthont adna a Vadászegyesületnek, a molnárház pedig elszállásolási helyet is biztosítana a vadászturizmus számára.
A nyolcvanas évek végén a felújítás elakadt az anyagi eszközök hiánya miatt, valamint a Vadászegyesület a régi iskola épületében kapott otthont a Helyi közösségtől, így már nem voltak érdekelve a munkálatok további folytatására.
Időközben a szélmalom közelében a Helyi közösség fürdőmedencét épített, és hosszabb távon környékét rekreációs parknak tervezte, azonban ennek fejlesztése is abbamaradt az anyagi fedezet hiánya miatt. A szélmalom és környéke a helyi közösség tulajdonába került.
A méltán híres Malomfesztivál helyszíne jelenleg nyaranta, de terveink között szerepel a malommúzeum kialakítása is.
Messzelátó
Térképjel, tájékozódási pont, a környék legmagasabb részét jelzi. 1958-ban épült téglából, az égtájak felé tájolva. Előtte ezen a helyen egy 39 méteres fatorony állt.
A Magyar Szóban bővebben olvashattunk is róla:
“Hosszú évek óta az oromi határban csúcsosodik egy torony, melynek keletkezéséről, használatáról oly keveset tudni. Az utóbbi időben többen felfigyeltek rá, hírül vitték, oromi piramisnak nevezték, ámbár a völgyesi tanyavilágban lévő építmény réges-rég ott áll. Mi, oromiak már megszoktuk a látványát, kultikus helynek is tekintjük, mint a kunhalmokat, ahol jó megpihenni. A szántóföldek kellős közepén egyedi látványt nyújt a húsz méternél is magasabb torony, melyhez könnyen ki lehet biciklizni a faluból, megközelíthető bármely irányból, ha épp nincs nagy sár.”
Vasútmúzeum
A közelmúltban felújított Szabadka–Zenta vasútvonal, és az oromi vasútállomás mindig jelentős szerepet töltött be a falu életében. Olyannyira, hogy Orom település kialakulásának dátuma egybeforr a vasút létrejöttével, ezért is ennyire fontos számunkra, és ezért ünnepeljük ilyenkor a falu napját, november közepén.
Lassan sajnos években mérhetjük azt, hogy nincs nyitva az állomás, de a forgalom megmaradt. Az épület is, melyet ha eredeti rendeltetése szerint nem használunk, a helyi közösség vezetői úgy gondolták, mentsünk meg az utókornak és nekünk, ma élőknek. Hosszú munka, közös tárgyalás előzte meg a múzeum létrehozását, melybe közreműködött a helyi közösség mellett és kis csapat, helyiek, élükön Pósa Máriával, akik kialakították a kiállítást. A vasúttársaság rendelkezésre bocsátotta az épületet, a Zentai Történelmi Levéltár pedig szintén segítséget nyújtott a szakmai részben. Így jöhetett létre az egykori vasútállomás épületében a múzeum, melyben régen használatos tárgyak, a vasúti forgalomhoz köthető emlékek, de helytörténeti adatok, képek is találhatóak. Egyelőre piacnapokon tartjuk nyitva, de csoportokat is szívesen körbeinvitálunk.
Az oromi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Tájháza
A NIS (Szerbiai Kőolajipari Társaság) által 2008-ban meghirdetett pályázatnak köszönhetően a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek sikerült megvásárolnia egy 100 éves házat Oromon. A régi házat fokozatosan felújították és rendbe tették Magyarkanizsa önkormányzata és Orom Helyi Közösség segítségével, a helyiek pedig hozzájárulásaikkal gyarapították a gyűjteményt.
A Tájházat a művelődési egyesület tagjai gondozzák, bővítgetik, hogy korhű lenyomatot adjon egy már csak itt létező világról, elődeink életéről. A tájházban tiszta szoba, egykori használati tárgyak kaptak helyet, melyet bárki megtekinthet, hiszen egész évben nyitva tart, minden korosztály számára szerveznek foglalkozásokat, előadásokat tartanak a népszokásokról. Emellett szép fed3tt terasszal és udvarral is rendelkezik, mely alkalmas rendezvények, ünnepségek lebonyolítására is. Rendszerint itt zajlanak a gyerekek nyári táborai is, mint a kézműves, illetve mesetáborok.
A helyiek és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület a nemzeti hagyomány igazi őrzői, és azt mondják, hogy a Tájház él, mert egyesíti a múltat, jelent és jövőt.
Medence
A több évtizede a szélmalom árnyékában és tövében kialakított medence mindig is közkedvelt színfoltja volt Oromnak. Jelenleg egy vendéglátó-ipari létesítmény is van a területén, tőszomszédságában, ahol pizzéria üzemel. A medence melletti szép kis helyiség alkalmas bulik, összejövetelek megtartására is. A gyermek- és felnőtt medencék között lehet válogatni nyaranta, de mélyvizű része is van.
Völgyes és Újfalu
Mindkét településünknek, mely Orom Helyi Közösséghez tarozik, van egy-egy közösségi háza.
Az újfalusit kicsit ritkábban használják, míg a völgyesiek úgynevezett „Almási-termét” az Aranykalász Művelődési Egyesület tagjai tartják életben, akik a falu két nagy eseményekor, a Paprikásfőzőverseny, illetve az Aratóünnepség alkalmával szerveznek mulatságot, emellett évközben is tartanak összejöveteleket, bálakat, például nagy népszerűségnek örvend a szármabál. A helyszínen, a terem mellett egy tájszoba is helyet kapott, tele egykori tárgyakkal, emlékekkel.
