Orom elnevezése a Telecskai löszplató keleti nyúlványairól ered, melyet a környék lakossága már az elmúlt században is egyszerűen csak Oromnak nevezett. Nem csak Orom, hanem egész sor környékbeli település kapta hasonló módon nevét, a vidék földrajzi jellegzetességeinek megfelelően: Orom, Orompart, Oromhegyes, Völgyes, Felsőhegy.
Természetes dolog, hogy az elmúlt századok földművelő népe még nem ismerhette a földrajzi alapfogalmakat és „hegynek”, „oromnak” nevezett minden olyan magaslatot, amely valamennyire is kiemelkedett a Tisza-völgyi síkságból. Maga Orom – a hozzá tartozó településekkel együtt – már valóban a löszplató tetején helyezkedik el, ahonnan Szabadkáig már alig van némi szintemelkedés.
A település elnevezése akkor kezdett gyorsan terjedni a köztudatban, amikor 1889-ben felépült a vasútállomás, és ez is az Orom nevet kapta. 1892–93-ban a vasútállomástól keletre (a csantavéri országút mentén) felépült az első iskola és még ugyanebben az évben nagyobb lendületet kapott a tanyacsoportok építése az iskola környékén. Bár a vasútállomás körül is megkezdődött a tanyavilág koncentrálódása, Orom és Völgyes még hosszú ideig nem fejlődtek ki zárt, falusi jellegű településekké, hanem továbbra is szétszórt települések maradtak hatalmas beépítetlen területekkel, ahol az egyes parasztgazdaságok távol estek egymástól.
Orom és környéke első telepesei túlnyomórészt magyarok, csak elenyésző számú egyéb nemzetiségű volt közöttük. A magyarok Felső-Magyarországról és Szeged környékéről települtek ide. Közigazgatásilag Orom csak 1948. január 1-jén vált önállóvá. Az akkor megalakult Népbizottság hatásköre később, a járások megszüntetése és egyéb átszervezések folytán csökkent. Jelenleg Oromon a kanizsai közigazgatási szervekhez tartozó helyi iroda működik, a helyi közösség pedig bizonyos mértékű autonómiát élvez a törvények által megszabott hatáskörén belül.
KÖZOKTATÁS
Az oromi iskola és kihelyezett tagozatai alapításáról és működéséről nagyon sok adat áll rendelkezésünkre, legnagyobb részt Bosznai József, az iskola egykori igazgatója feljegyzéseiben, aki már a harmincas években ebben az iskolában dolgozott. A felszabadulás után pedig, mint az iskola igazgatójának, legnagyobb érdeme volt az addigi úgyszólván tanyai iskola nyolcosztályos iskolává való átszervezésében. Nagy körültekintéssel dolgozta fel nem csak a mai, ún. Központi Iskola, hanem a hozzá tartozó öt kihelyezett tagozat működését is, azok megnyitásának napjától egészen a felszabadulásig.
1. OROMI ISKOLA – Az Osztrák–Magyar Monarchia idején 1892–93-ban építette a kanizsai Katolikus Hitközség a csantavéri út (ma Nagy út) mellett.
Kezdetben a földterület egykori tulajdonosáról, Harmath Mihályról,„Harmath Iskolának” nevezték… Egy év alatt épült fel az iskola fő- és melléképülete. A tanítás 1893. november 3-án kezdődött, és az első iskolaév 1894. április 4-én ért véget. Az iskolának csak egy tanterme volt, amelyben hat osztállyal foglalkozott egyszerre egyetlen tanító. Az első tanító a siklósi származású Leiblich Antal volt, aki a felnőttek iskoláját is vezette. Az Oromi Iskolának által, az út másik oldalán épült fel a mai általános iskola, ami Kis Ferenc nevét viselte (ma Arany Jánosét) 1979-ben adták át és azóta működik. A tanítás kizárólag magyar nyelven folyik és folyt a régi időkben is.
2. BAGI ISKOLA – 1898-ban épült a Fehér úton (mai Ady Endre út). Az 1960-as években megszűnt a tanítás ebben az iskolában, hamarosan le is bontották.
3. BICSKEI ISKOLA – a Bicskei úton (ma Dózsa György) épült 1898-ban. Vert falú, egy tanteremmel. A 70-es években itt is megszűnt a tanítás.
4. VÖLGYESI ISKOLA – 1899-ben épült a Matija Gubec úton (népiesen Bugyi út) 1968-ban felépült Völgyesen az új, viszonylag korszerű, két tantermes, iskola.
5. OSTORKAI ISKOLA – 1906-ban épült, vert falú, egytermes, tanítói lakással. Itt is magyarul folyt a tanítás. A tanulók megfogyatkozása miatt ezt is bezárták.
6. ÚJFALUSI ISKOLA – az újfalusi Jókai Mór utcában épült 1948-ban lakóépületként. 1950-ben kezdett működni. Azonban mára már ezt is bezárták, mert lecsökkent a tanulók száma, és a jó utazási feltételeknek köszönhetően az újfalusi diákok könnyen eljutnak a központi iskolába.
A nyolcosztályos iskola létrejötte óta az iskolában dolgozó pedagógusok száma nőtt, viszonylag megfelelő a szakkáder összetétele, és elég magas az utazó diákok és tanerő száma is.
Az első világháború után a Magyarkanizsa környéki tanyavilág központja Völgyes volt, amely akkor még inkább tanyacsoportot, mint falusi települést alkotott, de gazdaságilag és kulturális téren is az egész környék központja volt. Völgyesen műkedvelő csoportot szerveztek, és megalapították a Dolinei Földműves Olvasókört, és ettől kezdve lett az egész tanyavilág központja úgy a társas élet, mint a gazdasági és szellemi együttműködés tekintetében.
Oromon valamivel később alakult ki az egyesületi élet. A tevékenység a kanizsai Mezőgazdasági Egyesület oromi fiókjának keretein belül indult meg. Az ifjúság körében Bosznai József szervezte meg a műkedvelő gárdát, és ő is rendezte az előadásokat. A felszabadulás után nem csak a gazdasági, hanem a művelődési élet súlypontja is fokozatosan áthelyeződött Oromra. Az ötvenes években megalakult a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, felépült a Szövetkezeti Otthon, amelyben az egyesület két helyiséget kapott: a nagytermet, amely filmek és színdarabok bemutatására egyaránt alkalmas, és egy kisebb helyiséget a könyvtár számára. A hatvanas évek elején olvasóterem létesült, a könyvtár állománya pedig olyan szépen felgyarapodott, hogy egy nyugdíjas személyt alkalmaztak könyvtári munkára. Ugyancsak a hatvanas években kezdett működni az egyesület tánccsoportja, amely éveken keresztül kiváló sikereket ért el a különböző versenyeken és fesztiválokon.
Orom, mint települési központ az ötvenes években kezdett gyors ütemben fejlődni. Egyik jelentős tényezője Orom központtá alakulásának a vasútállomása, amely a Szabadka–Zenta vasútvonal legforgalmasabb gócpontja a két város közötti reláción. Pontosan egyenlő távolságra fekszik a két várostól, az utasforgalom nagyjából arányosan oszlik meg mindkét irányba, ezenkívül jelentősek a vasútállomás körül épült gazdasági objektumok is.
1952-ben épült fel a szövetkezeti otthon, ez ma is a legjelentősebb épület. Jelenleg itt működik a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület könyvtárhelyisége (egyúttal olvasóterem is), a mozi- és színházterem.
1954-ben épült fel a helyi közösség épülete, amelyben a helyi iroda helyiségein kívül a posta (egy időben a rendőrségi iroda) is helyet kapott. Az új egészségház felépítése előtt itt volt az orvosi rendelő is.
1958-ban különösen meggyorsult Orom fejlődése, amikor részben az akkori Mezőgazdasági Birtok, részben a Földműves Szövetkezet eszközeiből és bankkölcsönökből felépültek az első állami lakások. Ezek után rohamosan gyorsult a magánépítkezések üteme is.
1962-ben a magasfeszültségű villanyáram bevezetése még jobban meggyorsította a fejlődést.
1966-ban eljutott a villanyáram Völgyesre is, ezután pedig tovább terjedt a tanyavilágban is. Az össz villanyhálózat hosszúsága meghaladja a 110 kilométert.
1954-ben a helyi iroda épületén kívül elkészült az első helyi jellegű kövesút Orom és Újfalu között.
1965-ben épült fel az új, korszerű egészségház, amelyben azóta is, rövidebb kiesésekkel biztosítva van az állandó orvosi segítségnyújtás a lakosság számára.
1967-ben kizárólag helyi erőkből épült fel az oromi új óvoda, 1968-ban pedig a völgyesi új iskola.
1976 óta üzemel a 900 vagon befogadóképességű gabonaszáritó és tároló.
1977-ben befejeződött a korszerű központi műhely, melynek elsődleges feladata a legszéleskörűbb javítási szolgáltatások nyújtása úgy a társadalmi, mint a magánszektor számára.
1977-ben kezdett üzemelni az üzemanyagtöltő-állomás, amely nem csak a motoros járművek tulajdonosainak jelent nagy könnyítést, hanem megkönnyíti a lakosság fűtőolajjal való ellátását is. Az új, jelenleg is működő iskolát 1979-ben adták át.
Magának Oromnak – mint a település központjának – körülbelül 1000 háztartása van, ami a háború utáni évekhez viszonyítva óriási fejlődést jelent.
Barta Beatrix történelmi áttekintése
